|
 |
|
|
... 11
Péter, aki nem tudta, hogy éppen letelik a harmadik óra, már határozott: a harmadik utat választja. Csodás drágakövét belefoglalta az utolsó, még üres láncszembe. Az odakint lenyugvó Nap fénye ekkor bevilágított a barlangba, az aranylánc drágaköveire. A napfény a hátsó falra kirajzolta a barlang bejáratának alakját. A kehelyszerűen kiszélesedő kőm... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... csak odáig terjedt, hogy követi Johannt a randevújára, de hogy mihez kezd a helyszínen, arról fogalma sem volt. Talán kopogjon a szobaajtón és követelje, hogy engedjék be? Vagy várakozzék odakint, amíg a párocska elő nem bukkan? Az jó darabig eltarthat!
A 112-es szoba a hosszú folyosó legvégén helyezkedett el. Liliane határozatlanul toporgott a szobaajtó előtt. Semmit sem ha... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Marschalkó Lajos: A vörös boszorkány
I. FEJEZET.
- Így aztán nem csoda, ha tönkre megyünk!
Szép társaság, mondhatom! Ezek akarnak újságírók lenni?
- De kérem, szerkesztő úr, tessék meghallgatni!
Arról végre nem tehet az ember...
- Micsoda? Nem tehet?!! Még így mer beszélni, maga tökfilkó?
Már hogy nem tehet?... |
|
|
|
|
|
|
|
|
A repülőtéren legalább húszéves, de még mindig kitűnő állapotban lévő, roppant elegáns Bentley várta. Mellette fegyelmezett, kesztyűs-felöltős-nyakkendős-tányérs apkás, hatvan körüli, egykedvű, ősz hajú sofőr.
Voltaképpen nem is gondolkozott sokat, biztos volt benne, hogy ez a kocsi rá vár. Határozott léptekkel arrafelé indult. A sofőr, amikor észrevette, előrelépett:... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... haza!..." "A hadsereg a nacionalista társadalom hatalmi eszköze. - Halál a militarizmusra! - Éljen a vörös hadsereg!"
Halkan bezörgettek az ablakomon. Falusi bundában Kállay Erzsébet állt odakint a szürkületben. Igen, menjünk! Sűrű és nehéz lett az este a falak között. Friss levegőt, mert megfulladok!
A Galga völgyén láthatatlan fagyok szálltak a szélben. Hazafelé az als... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... felugatott ekkor Mika úr:
--- Csúfságára lehet még, hogy csúffá tette őket!
Ung szeméből kiszaladt az álom. Eddig nem tudta, hogy így van idehaza. Mikor messze idegenben odakint járt, olyan szépnek hitt itt mindent! És a szívében mintha a többieknek mondana ellent, valamilyen nagy szeretet támadt a király iránt, akit sohasem látott. Csodálkozva körülnézett. Hát s... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... nem mind a tűztől pusztultak el, hanemha oly utakon, hol az új hit embereivel kerültek szembe, oszt nem tértek vissza, és nyomuk is örökre elveszett. Amiket mondottam, tartsad titokban odakint a napvilágon, s azt is hallgassad el, amit most megláttál...
Egyszerre időtlenül öreg és elmúlt lett a kő, és amint a fáklya odébb haladt, elhagyatottan, lassan belehátrált sötét ma... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Az ősi küldött
Második rész
A túlsó parton
(Budapest, 1934.)
I.
Virradatkor nagy köd ereszkedett le a vízre, és a köd szürke csendje alatt futott tovább a folyó... Tovább futott...
Egy kiálló kövön mindig újra csobbant az ár. Az alámosott topolyák mezítelen gyökerei közé beömlött a futosó hab, kiszaladt, és ott is... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Marschalkó Lajos: A vörös boszorkány
I. FEJEZET.
- Így aztán nem csoda, ha tönkre megyünk! Szép társaság, mondhatom! Ezek akarnak újságírók lenni?
- De kérem, szerkesztő úr, tessék meghallgatni! Arról végre nem tehet az ember...
- Micsoda? Nem tehet?!! Még így mer beszélni, maga tökfilkó? Már hogy nem tehet? hát ki tehet róla? Talá... |
|
|
|
|
|
|
|
|
| ... sötét volt; úgyszólván egész nap nem is volt világos. A szomszédos ablakokban már gyertyalángok lobogtak, mint imbolygó vörös fantomok. A köd beszivárgott a réseken és kulcslyukakon és odakint olyan sűrű volt, hogy a szűk kis udvar túlsó végében álló házaknak csak kísérteties árnyalakja látszott. A sűrűn leereszkedő ködfelhő olyan volt, mintha óriás sörfőzőüst nehéz párája lenne. ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... alkímiája a várakozásnak, a csillagos limitált égnek. Távoli fényességek húztak el mellettem. Íme hát, itt vagyok. Miért másokról beszéljek? Kívül reked a rozsda az üvegen. Zsibvásár van éppen odakint. Venném, ha kérnék a pénzem: aranyam sötétlik vörösen. Mellettem városnyi népek sem lesznek társak.
"Az erőszak nagy műveit, legyen az szerelmi vagy hatalmi erőszak, egyre... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Szentiday Klára Mária: A táncoló betyár
A férfi udvariaskodva tessékelte maga elé a műkereskedőt, miközben mindketten beléptek a félhomályban úszó terembe. Az ajtóval szemközt háromlábú festőállvány vonta magára a figyel¬met, a csíptetőbe befogva ott pompázott az eladás tárgyát képező, f... |
|
|
|
|
|
|
|
|
KARINTHY FRIGYES
GÖRBE TÜKÖR
KARCOLATOK, HUMORESZKEK
SZERKESZTETTE ÉS A SZÖVEGET GONDOZTA
UNGVÁRI TAMÁS
TARTALOM
Együgyű lexikon
Optimisták
A KÁLYHA MINDENKIHEZ MELEG
NA VÉGRE EGY EGÉSZEN KÖNNYŰ KIS FUTÓ VISZONYT FOGOK KÖTNI
A SZE... |
|
|
|
|
|
|
|
|
George Orwell
1984
Regény
Fordította:
Szíjgyártó László
TARTALOM
Első rész
Második rész
Harmadik rész
Első rész
1
Derült, hideg áprilisi nap volt, az órák éppen tizenhármat ütöttek. Winston Smith, állát leszegve,... |
|
|
|
|
|
|
|
|
KRÚDY GYULA
TELIHOLD
ELBESZÉLÉSEK 1916-1925
VÁLOGATTA ÉS A SZÖVEGET GONDOZTA
BARTA ANDRÁS
TARTALOM
Uff király
Nemes szívű Artúr
"Arany Alma"
A királyné költője
Hazugság az őszről
Három ezüstlakat
Krisztina ismeretsége
A f... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... éjjelen
ha hideg szelek fújnak,
ébren maradok.
Megküzdöttem ma
egy pajzsossal. Leszek-e
valaha harcos?
Ó, csak ne volna
ilyen barátságtalan
minden odakint!
Életünk célja:
ennek a versnek méltó
véget találni.
Régi szeretőm!
Mind közül leginkább ő
ért, bár tagadja.
A világ elől... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... olvadok
2009-01-09
valakit megint
letámadtam a boltban -
vén közcsevegő
ó, hogy szaladnék
de nem segítenek már
a porcpótlók se
nem valami szép
odakint a dermedt kert
így havatlanul
pár őszutói
szívós gaz még kinőtt - most
kókad fagyottan
átkoználak tél
de nem - van ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Greguss Sándor (1954-)
haikui
Haiku ébredésre
A kerítés roncsai, Magvető, Budapest, 1982, 35. oldal
éj puha bőrén
felszakadt vérző sebhely
hajnali arcom
Egy haiku föltárása
Árnyékbirodalom, Magvető, Budapest, 1986, 18. oldal
(Yosa Buson ver... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... háztető
tiszta fehér.
Távolabb lépek egy kicsit az ablaktól,
Csak annyira, míg szemem
a házig elér.
Október elején? Kétségek gyötörnek.
Kimegyek, megnézem
majd odakint.
A telihold átadja magát a gyönyörnek,
És mosolygós képpel
szemembe kacsint.
Te voltál hát, aki játszol a fényeddel,
Fehérre fested
a cserepeket,... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... előtt. Nézem az autók hömpölygő áradatát. Lámpáik megvilágitják az utat. Az utat amely a semmibe vezet Egész életemben csak kifelé bámultam az ablakon... és abban reménykedtem, hogy van odakint valaki vagy valami, amibe belekapaszkodhatok, és végre boldog lehetek.
A remények, akár szépek voltak, akár nem, ritkán váltak valóra az én világomban.
Lehetetlen alak vagy. Kib... |
|
|
|
|
|
